A helyszín Az aréna (Közép-Európa egyik legnagyobb fedett sportlétesítménye) már csak építési stílusát nézve sem mindennapi helyszín, nem beszélve a hatalmas befogadóképességéről, úgyhogy a hely Tiësto (vagy egyéb híresség) fellépése nélkül is megér egy látogatást. Az arénában már kora hajnalban elkezdődtek a munkálatok, a szakemberek profizmusa pedig lenyűgöző volt, mivel alig fél nap alatt minden a helyére került. A vendégek, jegyüktől függően, háromféle helyen partyzhattak, mondjuk szerintem a hangulat mindenütt másképp, pontosabban másért volt emelkedett. A Fórum VIP színpadot a DJ pult egyik oldalára rakták a nagyobbik VIP szektort pedig szembe a djpultal a küzdőtér másik végébe. Ezekről a helyekről már csak a majdnem 10.000 bulizó látványa is sokkolóan hatott (persze csakis jó értelemben), éppen ezért is ment le sok VIP-s, hogy ott bulizzon. A DJ pult és a színpadkép az aréna történetében eddig szokatlan módon nem előre került a neki kijelölt helyre, hanem hosszában középre. A visszajelzések alapján ez a megoldás vegyes "érzelmeket" váltott ki az emberekből. Én mindig is az eredeti jól megszokott hosszanti elhelyezkdeés híve vagyok. Természetesen minden megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. A nagy nap A napok számlálása végre órák számlálásába csapott át, és persze már nagyon vártuk az estét, mert sejtettük, hogy ez nem lesz egy átlagos party, már csak a helyszín miatt sem. A meghirdetett karszalag kiadás technikai okok miatt, sajnos csak csúszással tudott megkezdődni, a szervezők és a rajongók nem kis bosszúságára, de mire beindult, már minden gördülékenyen ment. A 19 órási kapunyitásra, a fanatikusok már tömegesen várakoztak, annak ellenére, hogy "az emberünk" csak fél 12-re volt kiírva. 21 óra magasságában, sokak örömére, DJ Szeifert - a Record Express előadója - lépett a pult mögé, s egy bő 2 órás lemezbemutatóval melegítette be az addigra már majdnem megtelt aréna közönségét. Mint sajnos minden nagyobb volumenű magyar partyn, most is becsúszott 1-2 hiba, amit szerencsére a buli hangulata sokakkal feledtetni tudott. Szeifert után Le Blanc (Dimitri, Tijs managere) adott egy kis ízelítőt a "holland progresszív hangzásból", ami azonban Tiësto mellett kissé eltörpült, annak ellenére, hogy nagyon jól sikerült. A partyzók azonban nem kis csodálkozásunkra kifütyülték Le Blanc-ot. El kell árulnunk, hogy azért játszott Tiësto előtt a managere, hogy egyrészről mégnagyobb várakozás előzze meg az est főszereplőjét, másrészről pedig nem akartak a turné szervezői trance DJ-t, nehogy minden számot felrakjon Tijs előtt. Azt hiszem ez érthető is. Gondosan kitalálták ezt a csehek és a hollandok. A nagy pillanat fél 1 után (bő 1 órás csúszás) el is érkezett, elhúzódott a függöny és mindannyiunk első számú kedvence kezdhette el "gyötörni" (ezt akár szó szerint is lehet venni, mivel szett közben az egyik CD lejátszó be is adta a kulcsot) a pultot, amit a partyarcok nem kis ujjongással fogadtak. A látvány leírhatatlan volt, mikor a tömeg egy emberként sikított/fütyült, s több ezer kéz lendült fel egyszerre a magasba. A szett A turné minden állomásán ugyanazzal a számmal kezdett Tiësto (Mark Norman - Touchdown). Ha úgy tetszik ez volt a CEE Tour hivatalos intro zenéje. Összességében a szett nagyon jól sikerültnek mondható, hisz egyaránt szerepeltek benne a nagy slágerek és a kevésbé ismert, de annál komolyabb progresszívek is. Ismét egy fantasztikus 3 órát kaphattunk egy nagyon rövid ráadással. Nemcsak az első szám, de a szett 70-80% egy koncepcióra épült az előző turnéállomásokon hallott szettekkel. Az elején, mikor leadta Just be-t, futkosott a hideg a hátamon, ezzel mondjuk szerintem nem voltam egyedül, ahogy a körülöttem lévőket elnéztem, és az este még csak ezután kezdődött. A TIC mintájára nem maradhatott el a "We Love Tiësto" feliratú, magyar zászló sem, amit az egész szett alatt a magasban tartottak. Talán az este egyik legnagyobb pillanata az volt mikor mindenki együtt énekelte a "Kane - Rain down on me"-t. Micsoda érzés volt, még mindig kiráz a hideg ha belegondolok. Szemlátomást ezt Tiësto is élvezte. Majd ezután felrakta Matthew Dekay-től a Bad-et, s a tömeg szinte őrjöngött. Az este második csúcspontja a mindenki által ismert "Love Comes Again" volt. A februári bécsi szettje óta nem is hallhattuk tőle élőben, de most igéretéhez híven felrakta és természetesen nem maradhatott el a Tiësto... Tiësto... Tiësto... név skandálása sem. A szett legvégén saját számait játszotta: Forever Today, Nyana majd amikor (végre) felrakta Adagio for Strings-et , amit nem is akárhogy játszott le, elszabadult a pokol (persze a lehető legjobb értelemben), de ezt kár taglalni mivel ezt úgyis csak az érti, aki ott volt. Az biztos, hogy nagyon ritkán szokott felállni a DJ pultra és ugrálni a többi partyzóval, nos ezt most megtette az Adagio alatt. Az örök kedvencek közül nem maradhatott ki természetesen a Traffic sem, majd végül szettje "megkoronázásaként" (A rajongók örömére /és a szerkesztőség kérésére.../) a Delerium - Silence-jétől volt hangos az aréna. Köszönhető a hihetetlen magyar közönségnek a szám közepén aláírta a fejhallgatóját és bedobta a közönségnek. Ha jól emlékszem utoljára ilyet a TIC-en tett. Azonban most nálunk is megtörtént, ami 100%-osan Tiësto-t igazolja, amikor vasárnap este elmondta nekünk, hogy az év egyikk legjobb partyjai közé sorolja ezt a budapesti fellépést. A party zárása Végül Lucca (a turné rezidens cseh /női/ DJ-je) következett, aki még közel 1 órán át szórakoztatta a bulizni vágyókat.